Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kell egy kis szenvedés

2011.07.02

parasite1.jpg

Fájdalomtestünk nem más, mint az általunk negatívként átélt események energiáinak összegyűlt tömege. Az egónk fájdalomtestünkkel karöltve élősködik életenergiánkon, ahogyan a parazita élősködik a gazdaállaton. Léteznek olyan élősködők, amelyek beköltöznek a gazdaállat idegrendszerébe és olyan viselkedésre késztetik azt, amilyenre önszántából sosem vetemedne. Pontosan így élősködik tudatunkon a fájdalomtest is. Általában visszahúzódva "él" egónk árnyékában, és amikor valamilyen negatívként definiálható élmény ér minket, felébred, hogy átvegye tudatunk és testünk fölött az irányítást, és amikor visszahúzódik, azt vesszük észre, hogy sértődésre, veszekedésre, kiabálásra, verekedésre, öldöklésre vetemedtünk tudatunkon kívül.

fatyol1.jpg

Amikor fájdalomtestünk lesz úrrá rajtunk, szinte önkívületi állapotba kerülünk és a történésekről csupán ködös emlékeink maradnak, mintha a tudatunk valamiféle fátyolon keresztül szemlélné csak az eseményeket. Miután fájdalomtestünk kellőképpen kitombolta magát, visszahúzódik ismét egónk árnyékába és várja a következő lehetőséget a feltöltődésre. Néha annyira elviselhetetlen a fájdalomtest által okozott lelki és/vagy testi fájdalom, hogy áldozatai gyakran az italhoz, a kábítószerhez vagy valamilyen más droghoz fordulnak "segítségért", hogy elviselhetőbbnek élhessék meg életüket. A fájdalomtest kiiktatható az aktivitása pillanatában jelen lévő tudatossággal, az egó megszűntetésével és meditációval. Ahogy egyre tudatosabban élünk, fájdalomtestünk egyre ritkábban aktiválódik, míg végül elenyészik az egóval együtt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.