Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelem, ami több, mint szerelem

2011.07.07

 

unhappy1.jpeg

Akkoriban nem voltam boldog. Nem éreztem magam annak, épp ellenkezőleg. Nem tudtam miért. Megvolt mindenem, amit ember kívánhat magának. Volt szerető férjem, szép gyermekem, nagy házam és jó kutyám. Szerető családom és hű barátaim. Mégsem voltam boldog és szomjazva a válaszra, kerestem az okát. Akkor még nem tudtam hová indulok. Nagy elhatározásra jutottam, vettem egy hatalmas levegőt és döntöttem. Döntöttem, hogy megkeresem, megtalálom a boldogságot! Úgy képzeltem egy olyan társra van szükségem akivel kölcsönös szerelemben élhetünk és ennyi elég is lesz. Több se kell. Nem tudtam hová, de beleugrottam a végtelenbe….

waiting1.jpeg

Eltelt egy év, de nem jött akire vártam. Még egy év és semmi. Futó erőtlen fuvallatok csupán. Nyitott szemmel jártam, hobbit találtam, de egyet nem, az én társam. Majd jött a fordulat és láss csodát megérte várni. Jött a nagy Ő. Odáig voltam, meg vissza. Nem jártam a földön, nem is volt semmi és senki fontosabb Nála. Majd eltelt újabb egy év. A szerelemünk nem teljesedett be, mégis vártam. Hol türelmesen, hol másképp, a pokol és a mennyország között csapódtam szüntelen. Kitartás! Mondtam magamnak. A nagy szerelmekért meg kell küzdeni! – áltattam lelkem. Ne add fel! És így eltelt még egy év. Szerelmünk még ekkor sem kapott teret, maradt a plátói kapcsolat. Viharos és nyugtalan volt ez az időszak. Próbáltam elhagyni, elfelejteni, de nem ment. Nyakig benne voltam. A csapda kész volt. Hittem hogy mindenki megtalálja a társát és örültem hogy az enyém már megvan. Kitartás! Mondtam magamnak. Eltelt még egy év……..nem kaptam meg Őt. Nem volt Velem, csak a képzelet maradt mit ringathattam boldogan. Kitartás! - súgtam magamnak. Megkapod ha úgy kell lennie. Ha az Úr is úgy akarja, Tiéd lesz kedvesem! –bíztattam szívemet. Három év és nem volt más csak vágyódás egy álom után. Bolond vagyok éreztem, de mit tehetnék ha Ő kellene? Hogy nézzek én másra ha szívem reá vár csak?


spirit1.jpegMentem hát tovább, de már tudtam hogy balgaság. Már rég tudtam. Talán az elején, de nem bántam. Csináltam, mert szükségem volt erre a tapasztalásra. A lelkem kívánta. Hogy tanuljak belőle. Ha úgy tetszik egy egész életre. Kezdtem tisztán látni magamat kívülről és egy újabb elhatározásra, ugrásra készültem. Elhagyom azt az illúziót akiért az életemet adtam volna egy olyanért aki lehet sose jön el. Hosszú volt az út idáig. Több mint három év és végül miért? A semmiért. Újból ott álltam a semmi közepén. A terv a régi. Megtalálni a boldogságot. De az ember aki akkor voltam, már rég nem volt sehol. Elindultam a spirituális úton és olyan mélységeket, magasságokat éltem meg, melyről korábban azt sem tudtam léteznek. Olyan világ tárult elém, melynek titkai végtelen számúak. Volt hogy elakadtam. Volt hogy feladtam. Volt hogy meghaltam nem egyszer, mégis éltem. És tudtam. Bizonyossággal tudtam hogy amit keresek az létezik. Abban nem voltam biztos hogy én megkaphatom, de hogy van, abban mélyen hittem. Hogy mindenki számára rendeltek egy társat. Egy igaz társat. Nem tudtam elég méltó vagyok-e rá, csak igyekeztem hogy azzá váljak. Akkora már azt is rég tudtam, hogy önmagammal kell jól lennem, hogy nem tehetem függővé a létemet egy másik személytől. De azt is, hogy amikor már stabil leszek, akkor fogom tudni igazán megosztani magam valakivel akivel ezt, még magasabb szintre emelhetem. Beláttam hát és döntöttem. Nagy Ő mehet! Nem tartunk már egy irányba, sőt az a vicces hogy soha nem is tartottunk semerre. De nem baj. Én megyek. Ismét a semmibe…

freedom1.jpegJól voltam és szerettem. Szerettem az életet és önmagamat. Szerettem már mindent ami bennem volt és körülöttem. Már nem féltem. Önmagamat megosztottam másokkal és ahol tudtam, segítettem. Bárkinek akinek szüksége volt lelki támogatásra vagy épp csak egy jó szóra. Tetszett ez Nekem és tudtam ez az utam. Öt és fél év, de már észre sem vettem az idő múlását. Már nem törődtem a mikorral és a hogyannal. Gondoltam majd lesz valahogy. Beletörődtem, feladtam, az ég majd megoldja gondoltam. Tettem a dolgomat és ébresztettem magamat, másokat. Megismerkedtem hasonló gondolkodású emberekkel és élveztem a társaságukat. Jól voltam már. Nagy Ő-nek volt még néha utózöngéje, de erőtlen mint elszáradt virág. Nem bántam már egyáltalán……ami volt, elmúlt. Dolgoztam a spirituális tanításaimon, voltak terveim. Lehetőségek jöttek-mentek és boldog voltam tőle.

 

fallinginlove1.jpegÉs egyszer csak kiderült, hogy a sok lehetőség között ott lapult egy férfiú, kit már egy ideje ismertem, hirtelen pedig szerelemben találtam magam. Nem is akartam, nem is vártam, nem is számítottam rá. Azt sem tudtam hogy kerültem oda. Nem értettem milyen tréfát űz az Isten, hogy épp csak észre vettem mit Ő is még alig akart észrevenni. De a végtelen kegyes és nem hagy magunkra minket. Így szerelmes lettem, de talán nem is jó szó ez arra amit érzek. Ő meg Én vagyunk. Ez a MI. Nincs mit hozzáfűzni. Olya erővel hat rám a jelenléte és az enyém Őreá, mit ember meg nem érthet csak két tiszta lélek. Az ego még vergődik néha, mert nem érti hogy veszett el félúton. Hogy dobhattuk a semmibe, hisz eddig minket szolgált. Dehogy szolgált! Ne dőlj be neki! Ural Téged ahogy minket is. Uralt a kis drága és milliom játszmát játszatott el velünk, mit szorgalmasan gyűrtünk, hogy megtaláljuk a boldogságot általa. De az csak nem jött el. Mert az ész ajtaján hiába is kopogtat az érzelem. A vaknak világot mutatni mond miért is tennéd meg? Vaknak csak érzést nyújthatsz át, csak mesélhetsz róla milyen az álomvilág melyben élünk és csak remélünk hogy egy napon majd jobb lesz. De az a nap csak akkor jöhet el, ha TE magad is vakká válsz, becsukod kis szemed és elengeded a két kezed hogy végül repülni tudj azzal, kit igazán szeretsz. Nem tudhatod hová vezet az út, de mikor két világ valóban egybe ér, kis szíved tudja hogy van miért, s megosztani magad Vele, nincs ennél gyönyörűbb mese. Színes világot hoztok létre, új álmot súgtok az égre, s a végtelen történet kezdetét veszi, hogy a szív a szeretetből sohase fogyhasson ki.


Hogy mit szán nekünk az élet nem tudom, de ma már tudni se akarom! Azt kívánom hogy legyünk oly magasan mindig, hogy az életünket magunknak írhassuk s tudjunk egymásban hinni! Hinni az életben, a szívben, a szeretetben, semmi másra ne legyen gondunk ebben az életben!!!

endless1.jpeg

Szerelmet kívánok mindenkinek!!!

 

Csilla

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1211 Budapest Kossuth Lajos u. 94/A 1/4

(Csincsi, 2012.01.03 23:53)

Lebilincselő és tanulságos.Igen mindig van mit tanulnunk.Nekem is egy nagy csalódásom volt nemrégiben,azt hiszem nagyon jól veszem az akadályokat és le lehet győzni a félelmeinket és kételyeinket.Tiszta szivet mindenkinek,szép estét, Csincsi

Csilla:)

(Denis, 2012.01.01 10:36)

Nagyon szép amit irtál,igen ilyen az élet...kicsapongó fordulatos,néha pofára esel,aztán a mennyben jársz..Én most pont nem ott járok,sajnos a széthullás határán állok,de...ha neked sikerült,nekem miért ne? :)
puszi!
By.:Denis

bb

(BB, 2011.07.31 14:29)

Kedves Csilla!
Ámulva olvastam a történetet, mely az én szerelmem történetét írja le, de én még nem vagyok túl rajta, szeretem négy és fél éve. Közben keresem önmagam, az ezoteria, a spiritualitás felé fordultam, tanulok, tanulok. Jól haladok, de nem eléggé. A történetet olvasva feltámadt bennem a remény, talán nekem is sikerül. Köszönöm!